Rólunk mondták

Rólunk mond­ták gye­re­kek és szü­lők, akik­kel kap­cso­lat­ba kerül­tünk az elmúlt 20 évben. Az együtt töl­tött órák, napok, hetek meg­ha­tá­ro­zó élményt nyúj­tot­tak mind­annyi­unk szá­má­ra.

Jobb ember let­tem.

Haj­du Máté – orvos, egy­ko­ri tábo­ro­zó

Elő­ször is hadd köszön­jem meg ezt a tábort, ami­nél nincs jobb a vilá­gon! Ahogy hal­lom, olva­som, min­den­ki szá­má­ra mér­föld­kő. Nekünk is az volt. Az addig köte­le­ző jel­le­gű magyar nya­rak átér­té­ke­lőd­tek az év leg­job­ban várt ese­mé­nyé­vé és a gye­re­ke­im magyar olda­luk fel­fe­de­zé­sé­vé. Egy világ tárult fel szá­muk­ra! És nem­csak ezt jelen­tet­te, hanem óri­á­sit lökött sze­mé­lyi­ség­fej­lő­dé­sü­kön, önis­me­ret, önbi­zal­muk növe­lé­sé­ben, a közös­sé­gi mun­ka és embe­ri kap­cso­la­tok­ban és az elfo­ga­dás­ban. Cso­dá­la­tos volt a mot­tó: ACEPTACIÓN! Ezek olyan emlé­kek, amik egy éle­tet meg­ha­tá­roz­nak. Elmond­ha­tat­la­nul hálás vagyok.
Iste­ni sze­ren­csé­nek tar­tom, hogy meg­ta­lál­ta­lak ben­ne­te­ket 8 évvel ezelőtt. Sara lányom első tábo­ra a tatai tábor volt. Most már több bará­tun­kat is sike­rült meg­győz­nünk, hogy muszáj kipró­bál­ni­uk. Nem lepett meg, ami­kor a lányom azt mond­ta az idei tanár­ság kipró­bá­lá­sa után, hogy ebbe a tábor­ba egy­szer leg­alább min­den­ki­nek el kel­le­ne jut­nia, fel­nőt­tek­nek, szü­lők­nek is. És nekem nagy ked­vem len­ne ezt a tábort elhoz­ni Spa­nyol­or­szág­ba is!

Nóti Nagy Ani­ta – édes­anya

KÖSZÖNET a VELED KEREK 2014 tábo­rért, a fára­do­zá­sért, a szív­vel-lélek­kel való taní­tá­sért, élmény­nyúj­tá­sért!!! :-))
Min­den továb­bi szó helyett: Bálint jövő­re is sze­ret­ne VELED KEREK tábo­roz­ni!

Vég­vá­ri Eme­se – édes­anya

Ezúton is sze­ret­ném meg­kö­szön­ni Nek­tek, így felnőtt(ebb) fej­jel azt a sok jót, sok mosolyt, ked­ves­sé­get és élményt amit kap­tam! Leg­jobb nyá­ri idő­töl­té­se­im egyi­ke volt a Vele­tek való tábo­ro­zás! ÉLET­for­má­ló, LÉLEK­for­má­ló! [:

Var­ga Zsó­fi – egy­ko­ri tábo­ro­zó

Ányos két (!) per­cen belül orszá­gos cim­bo­rá­ja és bizal­mas jó barát­ja min­den gye­rek­nek akik­kel együtt ját­szik…

Nagy Vik­tor – szí­nész, a Kult­ki­kö­tő Bala­ton­föld­vá­ri Sza­bad­té­ri Szín­ház igaz­ga­tó­ja és az Össz­pró­ba Ala­pít­vány elnö­ke

Éle­tem leg­szebb nya­ra­it töl­töt­tem Elek Ányos tábo­ra­i­ban! Ezzel kerek egy gyer­mek­kor. Min­den­ki­nek aján­lom!

Ken­de Tamás – egy­ko­ri tábo­ro­zó

Egy­sze­rű­en cso­dá­la­tos az a sok pozi­tív élmény, amit ennek a közös játék­nak köszön­he­tek Veled Kerek (és Ányos!). Alig várom a jövő évet, hogy foly­tas­suk! Ennek az évnek két­ség­te­le­nül szá­mom­ra ez az aján­dék volt a csúcs­pont­ja….! Újra gye­rek­nek len­ni, és gye­re­ke­met újra olyan­nak lát­ni mint egy iga­zi gye­re­ket (értsd no inter­net, nyi­tott­ság mások felé, kre­a­ti­vi­tás, sike­res­ség tanu­lás­ban, bará­tok között, önbi­za­lom, vidám­ság, hely­zet­meg­ol­dás mes­ter­fo­kon!!!) Együtt len­ni újra, csak az együtt­lét örö­mé­ért, min­den sal­lang nél­kül. Ilyen, és még ennél is szu­pe­rebb ter­vek­kel várunk tite­ket is újabb ját­szó­tár­sa­kat, a pén­te­ki impró­ba, 10 éves kor­tól!

Cson­ka And­rea – édes­anya

Aki sosem ját­szott ide­ge­nek­kel, az Elek Ányos zabo­lát­lan játék­ked­vét átvé­ve per­cek alatt rájö­het, hogy várat­la­nul jó ben­ne – aki meg ezzel fog­lal­ko­zik nap mint nap, mond­juk mert hiva­tá­sos szí­nész, az meg öröm­mel döb­ben­het újra rá, hogy miért is válasz­tot­ta ezt a hiva­tást ere­de­ti­leg.
Csi­náld, leg­fel­jebb jó lesz. A leg­fon­to­sabb inst­ruk­ci­ók egyi­ke, amit a pályám során hal­lot­tam. Ányos mond­ta.

Göt­tin­ger Pál – ren­de­ző

A gye­re­ke­im egész évben Ányos tábo­rá­ról beszél­nek.

Gaz­dag Lász­ló – szí­nész

Éle­tem leg­jobb 10 nap­ja!

Aczél Misi – orvos­tan­hall­ga­tó, egy­ko­ri tábo­ro­zó

Nagyon aján­lom, mi jár­tunk, amíg csak lehe­tett (18 éves korig)! Fer­ge­te­ges sok év volt!

Ament Haj­nal­ka – édes­anya

Ami­óta csak eljöt­tem a tábor­ból (2008), egy­re job­ban aka­rom a Te pél­dá­dat követ­ni. Lát­ni raj­tad azt a ren­ge­teg mosolyt amit kap­tál és adtál és egy­út­tal cso­dál­koz­ni, hogy a korod elle­né­re még min­dig annyi­ra fia­tal­nak tűnsz, hogy sen­ki sem hin­né el azt, hogy akkor szü­let­tél, ami­kor. Azóta tanul­tam meg spon­tán moso­lyog­ni a beszéd­part­ne­re­im­mel, azóta tanul­tam meg, hogy mennyi­re jó lát­ni az embe­re­ket egy kicsit vidá­mabb­nak mint ami­lye­nek amúgy. Imá­dom meg­di­csér­ni az isme­ret­len fia­tal lányo­kat és lát­ni raj­tuk a hálát és a meg­le­pő­dést hogy egy vad ide­gen dicsé­ri, hogy mennyi­re gyö­nyö­rű­ek. Két-három napon­ta veszek egy-egy cso­mag cukor­kát, hogy elosz­to­gas­sam és köz­ben lás­sam, hogy egy ilyen kis dolog is mennyi­re nagy­sze­rű­vé teszi mások nap­ját. Tel­je­sen más­hogy áll­nak hoz­zám az embe­rek pusz­tán ami­att, hogy egy csöpp­nyi ener­gi­á­mat bele­fek­te­tem és végig mosollyal hall­ga­tok meg min­den­kit még akkor is, ha nem is érde­kel a téma. Per­pil­la­nat vég­zős diák­ja vagyok egy közép­is­ko­lá­nak és ha csak egy rövid idő­re is de bele tud­tam magam vet­ni abba amit te min­den egyes évben végig­csi­nálsz: a műsor­ve­ze­tés, a biz­ta­tás hogy nem annyi­ra rossz ez az egész élet mint amennyi­re azt bekép­zel­jük magunk­nak. Lehet, hogy most elra­bol­tam az éle­ted­ből öt per­cet de már nem bír­tam, hogy ezt ne mond­jam el neked! Köszö­nöm Ányos!

Nagy Ger­gely – egy­ko­ri tábo­ro­zó

Nekem ti adtá­tok meg lökést a későb­bi gólya­tá­bo­ri csa­pat­ve­ze­tés­hez, amit két évig tol­tam. Most meg Török­or­szág­ba megyek otta­ni kama­szo­kat taní­ta­ni.

Nagy Ildi – egy­ko­ri tábo­ro­zó

A Veled Kerek honlap további használatához a sütiket el kell fogadni. Köszönjük!

További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás