Élmény és táborozás tizenkét éven át

Egy jó nyá­ri tábo­ro­zás örök élet­re szó­ló élmény lehet. A meg­szo­kot­tól elté­rő kör­nye­zet, az új isme­rő­sök­kel való inten­zív együtt­lét, a sok kaland, amit az isko­la­i­tól jóval nagyobb sza­bad­ság tesz lehe­tő­vé, mind mind hatal­mas bónuszt jelent, és arra sar­kall, hogy újra és újra átél­jük eze­ket a érzé­se­ket. Épp ezért az ilyen tábor­ba évről-évre jó vissza­tér­ni, akár több, mint 10 éven keresz­tül is.

A Veled Kerek csa­pa­tá­ban négy ját­szó­paj­tá­sunk is van, akik egé­szen kis koruk­tól velünk tábo­roz­nak, és már egye­te­met vég­zett fele­lős fel­nőtt­ként is foly­ton kutat­ják a lehe­tő­sé­get, hogy újra átél­jék a tábo­ro­zás örö­mét. Közü­lük most Dóri mesé­li el, hogyan is kez­dő­dött az évti­ze­des múlt­ra vissza­te­kin­tő kötő­dés a tábor iránt.

Új élmény

12 évvel ezelőtt 12 éve­sen mikor elő­ször érkez­tem tábor­ba, elva­rá­zsolt a világ, ame­lyet a szer­ve­zők terem­tet­tek nekünk, pedig már ruti­nos tábo­ro­zó vol­tam, de seme­lyik másik tábor­hoz nem tud­tam hűsé­ges marad­ni, mert annyi­ra nem érez­tem jól magam. 7 éves korom óta jár­tam évről évre más­ho­va, egy tábor­ban maxi­mum két évet bír­tam.

Döntő változás

Az a 10 nap amit Kősze­gen töl­töt­tem 2005-ben, meg­vál­toz­tat­ta az éle­te­met és a szer­ves részé­vé vált annak. A búcsú­zás pil­la­na­ta irtó nehéz volt tár­sa­im­tól és idő­sebb ját­szó­paj­tá­sa­im­tól egy­aránt, egyet­len viga­szom az volt, hogy jövő­re újra talál­ko­zunk. Mi vol­tunk a leg­ki­sebb lányok, úgy­hogy tel­je­sen el vol­tunk kényez­tet­ve törő­dés­sel, ez szo­kat­lan volt az isko­lai lég­kör után. Min­den­eset­re követ­ke­ző évben való­ban ott talál­koz­tunk és a régi isme­rő­sök egy év után úgy üdvö­zöl­ték egy­mást, mint­ha elő­ző nap talál­koz­tak vol­na, pedig az ország külön­bö­ző pont­ja­in töl­töt­ték az egész évet.

Táborozás felsőfokon

Az élmény újra fan­tasz­ti­kus volt. Túl gyor­san telt el megint az a 10 nap. Ez így foly­ta­tó­dott éve­ken keresz­tül. Köz­ben a tábor közös­sé­ge segí­tett év köz­ben is ahol tudott, nekem a konf­lik­tus­ke­ze­lé­si prob­lé­má­i­mat sike­rült Ányos segít­sé­gé­vel meg­ol­da­nom. Az évek tel­tek én kama­szod­tam, majd fel­nőt­tem, leérett­sé­giz­tem, elvé­gez­tem egy egye­te­met és ugyan­az­zal a lel­ke­se­dés­sel várom a tábo­ro­kat, mint régen. Az a ren­ge­teg élmény és segít­ség, amit itt kap­tam annyit len­dí­tett raj­tam elő­re, hogy kér­dés nél­kül tud­tam, ezt tovább kell adnom a követ­ke­ző gene­rá­ci­ó­nak. Szük­sé­ges, hogy ők is érez­hes­sék, milyen egy olyan közös­ség részé­nek len­ni, amely elfo­gad, támo­gat és befo­gad.

Generációk tapasztalata

Most a húgom jár tábor­ba, ő is hason­ló élmé­nyek­kel gaz­da­go­dik, mint én annak ide­jén. Ez nem egye­di eset, sok test­vér­pár követ­ke­ző gene­rá­ci­ó­ját tábo­roz­tat­juk. Jelen­le­gi idő­sebb ját­szó­paj­tá­sa­im közül sok­kal együtt tábo­roz­tam az évek során, hisz aki ide belép, sose tud elsza­kad­ni. Mi egy csa­lád vagyunk.

A Veled Kerek honlap további használatához a sütiket el kell fogadni. Köszönjük!

További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás